Tizenkettedik fejezet - Linnea

Noel és én már több, mint egy hónapja boldogítjuk egymást. Tökéletesen boldog voltam vele, habár ezt Elise megkérdőjelezte, mert ő nem éppen nézi Noelt kapcsolatpártinak. Minden reggel ő visz iskolába, és el is hoz. Általában együtt töltjük a szabadidőnket, viszont most, hogy Noelt felvették az egyetemre, ez igazán csekély idő.

December elseje volt, a születésnapom. Általában ilyenkor anya le szokta igazolni a napot, hogy otthon maradhassak, és ez ma sem volt másképp. Délután átmentem Noelhez és reménykedtem, hogy otthon van. Pizsamában nyitott ajtót, de még nyúzottan is halálian jól nézett ki.
  - Szia.. Öhm.. Hány óra? Basszus, lekéstem az óráimat! Na mindegy. Gyere bentebb. - szélesebbre tárta az ajtót, és amint beléptem megcsókolt.
  - Két perc és jövök.
  - Oké. - suttogtam és bementem a nappaliba. Lehuppantam a kanapéra, és Mirc rögtön az ölembe ugrott. Szórakozottan vakargattam a füle tövét, miközben az üvegasztalon levő könyveket méregettem. Nem tudom, hogy Noel hogyan bír ki ennyi tanulást.
A hercegem megjelent az ajtóban, immár felöltözve, a háta mögé rejtett kézzel. Leült mellém, és átnyújtott egy kis fekete dobozkát.
  - Boldog születésnapot, Cukorfalat!
Utálom, ha így hív, de ezt is meg tudtam neki bocsátani, amint megpillantottam a doboz tartalmát. Egy kicsi, kövekkel kirakott vérvörös szív medál volt egy ezüstláncon.
  - Köszönöm! - ugrottam a nyakába. Elkezdtem puszilgatni az arcát, de ő elkapott és megcsókolt. Felkapott az ölébe, és elindultunk a lépcsőn felfelé. Azt hiszem, ilyenkor jön jól az, hogy alig vagyok ötven kiló. Bevitt a hálószobába, és lefeküdtünk az ágyra. Elkezdte csókolgatni a nyakam, és levette a felsőm. Én is ugyan ezt tettem az övével, csak egy kicsit nehezebben. Végigsimítottam a mellkasán, ő közelebb vont magához. Lentebb húzta a nadrágom, és én levettem.
  - Várj..
  - Hm?
  - Még nem..
  - Noel, emiatt ne parázz. Biztos akarom. - vágtam a szavába. Megkönnyebbülten felsóhajtott.

Délután öt óra volt, mikor megébredtem. Noel mellkasán feküdtem, és a karom a nyakában pihent. Lemásztam róla, és megpróbáltam minél halkabban eljutni a ruháimig, de megcsörrent Noel telefonja. Elkezdett a mobilja után kapálózni, és mikor végre megkaparintotta a füléhez emelte.
  - Noel Dahl telefonja.. Melvin? Melvin! De, zavarsz. Nem, most nem alkalmas. Azt sem akarom, hogy te átgyere. Kérlek.. Jó, de ne számíts túl kedves fogadtatásra.
Miután Noel visszadobta az asztalra a telefonját, felült. Én addigra felvettem a fehérneműm és a pólóm. Mikor megpillantott, elmosolyodott. Kikelt az ágyból, és átkarolta a derekam.
  - Át fog jönni egy igazán kedves haverom. - a hangján hallatszott az irónikus hangsúly. - Hazavigyelek? Nem szeretném, hogy elkezdjen piszkálni, vagy valami.
  - Nem kell. Ha meg azt fogja csinálni, visszaszólok neki. Ennyire védtelennek tűnök?
  - Igen. - nevetett, és egy puszit nyomott az arcomra. Felöltözött ő is, utána levágtatott a földszintre és ott várta Melvint. El sem merem képzelni, milyen barátja lehet Noelnek.
Megszólalt a csengő, és én is lementem a nappaliba. Noel belevágott egyet Melvin hátába, amikor elhaladt mellette. Egy vörös hajú, teljesen feketébe öltözött srác állt az ajtóban. Két, gombostűfej nagyságú piercing díszelgett a szája alatt. Olyan magas volt, mint Noel. Egy ideig a lépcső tetejéről bámultam, utána lelépdeltem a fokokon. Látszólag Melvin még nem vett észre, mert a tiltakozó Noelt próbálta megfűzni valamire, ami nagy valószínűséggel egy buli volt.
  - De ott lesz Elias is, meg a többiek.. Az utóbbi egy hónapban szinte semmiben sem vagy benne. Én megértem, hogy egyetemre jársz, de attól még ki kéne kapcsolódnod. Aztán összeszedhetnél ott valami jó kis macát..
  - Melvin, én nem fogok semmilyen macát szerezni. És a következő hónapokban sem nagyon fogok.
  - Régebb mindig velünk jöttél. Azt hiszem, kár a gőzért.
Elértem az utolsó lépcsőfokig, mikor Melvin észrevett, felhúzott szemöldömkkel mért végig. Elsétáltam Noelig, aki átkarolt.
  - Hé, miért nem jöttök mind a ketten? Öhm.. Izé..
  - Linnea. - mutatkoztam be.
  - Ja, Linnea is biztos élvezné.
  - Nem is tudom..
Hogy őszinte legyek, nem nagyon voltam még bulikon. Van a szilveszteri dolog, arra minden évben elmegyünk Elisevel, de több nagyobb cuccra nem emlékszem.
  - Miért is ne?
Noel megszeppenve nézett rám, Melvin arcán szétterült egy önelégült mosoly.
  - Oké, akkor hagylak titeket készülődni. Noel, tudod a címet.. - miután ezt elmondta, kilépett a bejárati ajtón.
  - Előre figyelmeztetlek, hogy ezek a bulik nagyon.. Állatak. Nem éppen az olyanoknak valóak, akik még életükben csak néhányan voltak.
  - Szóval úgy gondolod, hogy nekem túl nagy falat lenne? Hánykor lesz?
  - Kilenckor kezdődik.
  - Akkor majd gyere értem, hazamegyek átöltözni.

Felvettem egy fekete csipkeruhát, ami eléggé átlátszó. Sosem volt még rajtam, hát itt az ideje, hogy hordjam. Még jobban kihúztam a szemem, és felkentem egy vörös rúzst. Úgy néztem ki, mint egy vámpírmenyasszony.
Amikor Noel meglátott, elkerekedtek a szemei.
  - Amikor randizunk miért nem öltözöl ki ennyire?
Megvontam a vállam, és beültem a kocsiba. Egy ugyan olyan nagy házhoz értünk, mint amilyen a Noelé. Már az utca végéből lehetett hallani a zene dübörgését. Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet belemenni ebbe?
Noel leparkolt a ház előtt és kiszálltunk. Néhány srác a ház előtt cigizett, és valamin nagyon röhögtek. Mikor megpillantották Noelt, elkezdtek neki kiáltozni, hogy menjen már oda. A hercegem átkarolta a derekam, és elindultunk a kis csoport felé.
  - Jé, Noel! Milyen rég láttalak! - az egyik fiú különös hanglejtéssel beszélt, gondolom neki már elkezdődött a buli. Noel csak biccentett, és a cipőjét bámulta.
  - És, ki ez a csinos lány veled?
  - Linnea. - mutatkoztam be, ma már másodjára. Noel intett nekik, és elindultunk a bejárat felé. Az elviselhetetlenül hangos zene kicsit sok volt a fülemnek, de Noelt látszólag nem zavarta. Elvett egy poharat az egyik asztalról és belekortyolt.
  - Hé, vagy te tizennyolc? - hallottam egy hangot a hátam mögül. Összerezzentem.
  - Igen, ma töltöttem be..
Megfordultam, és egy számomra ismeretlen lányt pillantottam meg. Szőke haja volt, ami a partifényes megvilágításban szinte ízzott. Két piros poharat tartott a kezében, az egyikből egy érdekes zöld lötty fröccsent ki, a másik üres volt.
  - Csak azért, mert láttalak az iskolából.. Tényleg, itt nem úgy van a rendszer, mint nálunk. Akkor semmi. Henriett vagyok.
  - Linnea. - nyújtottam kezet. Az egyik poharat ledobta a földre és megrázta. - Hogy őszinte legyek, én még egyszer sem vettelek észre.. Melyik évfolyamba jársz?
  - Másodikba.- ordította. Furcsán ejtette ki a szavakat, mint ha nem svéd lenne. - Esetleg nem ismered Viktor F.. Szégyen, nem tudom a vezetéknevét.
Nyeltem egyet és csak utána válaszoltam.
  - Fader. Ez a vezetékneve. Egyébként igen, ismerem.
  - Jaj, az jó! Amikor Stockholmba járt gimibe barátok voltunk. Ott igazából cserediák voltam, de pöpecül tudtam svédül. Igazából angol az anyanyelvem, viszont én inkább svédül tanultam, nem franciául.
Segítség, valaki mentsen ki innen! Szerencsémre Noel pont akkor lépett oda hozzánk. Elvettem a kezéből a remélhetőleg nekem szánt poharat, és egy húzásra felhajtottam. Hogy őszinte legyek, annyira emlékszem ezután, hogy még megittam néhány pohárral.

Reggel az ágyamban ébredtem meg. Noel az ágyam mellett hortyogott a székemen. A fejem hasogatott, olyan érzésem volt, mint ha az agyam szivacsból lenne. Rácsaptam egyet Noel térdére, amitől rögtön felébredt.
  - Jó reggelt, édeském. Az biztos, hogy én többé nem viszlek el egy buliba sem.
  - Miért, mit csináltam?
  - Annyit ittál, hogy szinte magadról sem tudtál. Kivittünk a kertbe, hogy szívj egy kis levegőt, erre te ledobtad magad a fűbe, hempergőzni kezdtél és ordítoztad, hogy dugni akarok.
  - Basszus.
  - Ez még nem minden. Melvinnel ketten tudtunk csak betuszkolni a hátsó ülésre, mert folyton elindultál, hogy hazamész. Mellesleg te tisztítod ki a kocsit.
Visszahanyatlottam a párnámra, és felsóhajtottam. Mindig is tudtam, hogy nem hat rám túl jól az alkohol. Amikor tizenhat éves lettem, apa töltött nekem egy pohár bort, mert szerinte már elég nagy vagyok hozzá. Frászt.
  - De legalább nyugtass meg, hogy anya nem vett észre semmit.
  - Arra nem vennék mérget. Elkezdted a Dead Insidet énekelni teli torokból.
  - Jaj. - nyöszörögtem.
Jó tanács: ne egy bulival ünnepeld meg a szülinapod mert úgy fogsz járni, mint én.