Harmadik fejezet - Linnea

El telt egy hónap, és Viktorral szinte elválaszthatatlanok lettünk. Legalábbis Elise ezt állítja. Én csak annyit mondok, hogy jó barátok lettünk, ami miatt kedves barátnőm féltékeny lett rám. Úgyhogy Elise most épp a többi barátjával lóg, míg én Viktorral vagyok. Azt hiszem, jobban jártam. Persze már terjengenek rólunk a különböző pletykák, és az egyikre rá is tettem egy lapáttal, mert kijelentettem, hogy Viktornak szép a szobája és felettébb kényelmes az ágya.
Akárcsak egy amerikai tinisorozat fő cselekményszála.
Viszont nincs köztünk semmi. De tényleg. Jaj, azt hiszem, kezdek beleszeretni, és ez igazán sokat fog rombolni a "kőszívű lány" imagemen. Teljesen levesz a lábamról. A mosolya, a jégkék szeme, az esetlensége, az esze és nem legutolsó sorban a kidolgozott hasizma, amit nem egyszer szemléltem meg. Igen, ő az, aki miatt még a végén hetero leszek.
 
Péntek tizenharmadikát sosem lehetett a legjobb napjaim közé sorolni. Vegyük csak azt, hogy benyeltem egy jó kis megfázást az eső miatt. Elfelejtettem kabátot vinni, Viktornak meg edzése volt, amit dideregve néztem végig. Hiába volt a tornateremben, a nyitott ablakokon keresztül besüvítő szél a pulóverem alá fújt. A szünetben Viktor leült mellém, én meg letüsszentettem.
  - Jesszus, te aztán tényleg ramatyul vagy. Nem lenne jobb, ha hazamész? - lihegte két korty víz megivása között.
  - Nem, megvárlak. Nincs mit csinálnom, inkább ez, mint anya kiselőadásai arról, hogy az időjárás kiszámíthatatlan.
Felnevetett és átkarolt. Néhány fiú, aki pont felénk nézett füttyentett egyet, de Viktort nem nagyon zavarta.
  - Még fél óra és végzek... Na jó, inkább háromnegyed, ha az átöltözést is beleveszem.
  - Oké. - mosolyogtam rá. Az a háromnegyed óra igazán lassan akart eltelni, viszont annál viccesebb volt. Robin, az egyik srác átesett a labdán és a kapuban landolt. Azután mindenki azzal viccelődött, hogy a labdát kellett volna berúgnia, nem önmagát. Az öltözőből Viktor jött ki a leghamarabb, a haja még vizes volt. Amikor közelebb jött észrevettem, hogy fordítva vette föl a pólóját, amire figyelmeztettem is.
  - A francba, megfognád? - nyomta a kezembe a táskáját, ami meglehetősen nehezek voltak a cipő és a többi kétmázsás felszerelés miatt. Megfordult, levette a pólóját és megigazította. Már a hátát nézni is kész élvezet vol.. Ne, olyan lettem, amilyen nem akartam lenni. Bámulom a fiúkat, illetve Viktort, el vagyok tőle ájulva.. Rémes lettem.
  - Mehetünk. - fordult meg, majd kikapta a kezemből a cuccait. Az ajkamba haraptam és elindultunk az iskola kijárata felé. Viktor vett magának egy saját kocsit, mindig azzal szokott furikázni engem. Lépteit felgyorsította, kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és ő is beült. A motor hangos zúgással indult el. Letöröltem az arcomról a vizet, amivel csak azt értem el, hogy elmaszatolódott a sminkem. Kikotortam egy sminklemosó kendőt a táskámból és levakartam magamról a feketeséget. A sötét karikák szinte világítottak sápadt arcomon. Viktor még egyszer sem látott smink nélkül, jobbnak láttam, ha az ablak felé fordulok. Némán ültem az ülés szélére csúszva és a szakadó esőt figyeltem. Alig voltak az utcán emberek, az a csekély is, akit megpillantottam az esernyőjuk alá bújtak. Begurultunk Viktorék kocsifelhajtójára.
  - Mindjárt jövök. - jelentette ki a barátom és beszaladt a házba. Csodáltam, hogy egy edzés után még volt ereje futni is és sietni. Én már egy tesióra után kifekszem.
Nem hazudott, tényleg pillanatokkal később már a kocsiban ült. Hátradobott egy válltáskát amiből kikandikált egy esőkabát. Rámpillantott és elmosolyodott.
  - Lemostad a sminked?
  - Nem én, az eső.
  - Így sokkal jobban nézel ki. - mosolygott. Rekintetem a szájara tévedt, de el is kaptam onnan és a szemébe néztem. A gyönyörű szemeibe. Ez volt az a pillanat, amikor a filmekben csókolózni szoktak. A srác mond egy bókot a lánynak, amivel leveszi a lábáról és smárolnak. Ehelyett én előrefordultam és keresztbe font karral meredtem a távolba. Viktor is ugyan ezt tette, és kitolatott az útra. Egy fagyasztott yoghurtot áruló bolt előtt álltunk meg, még életemben nem jártam a városnak ebben a részében. A bolt pasztelrózsaszín falai nem voltak számomra túl vonzóak, és szerintem bent sem lesz sokkal darkosabb a hely. Viktor kinyitotta nekem az ajtót és a vállamra tette a kabátját. A kabátnak olyan illata volt mint neki, egy mélyet szippantottam belőle. Besétáltunk a boltba, ahol kellemes meleg fogadott minket. A falak mentazöld színűek voltak, a pénztár mellett álltak a yoghurt adagoló gépek. A karomra fektettem Viktor kabátját és leemeltem egy papírpoharat. Viktor intett a pultos lánynak és ő is csatlakozott hozzám. Engedtem magamnak egy kis sárkánygyümölcs ízűt és mellé egy jó nagy adag áfonyát. Utálom a csokoládét és a vaníliát, valamiért mindig hányingerem lesz tőle. Viszont Viktor látszólag pont ezeket szeretheti, mert egy jó nagy adag csokoládét egy kis vaníliayoghurttal koronázott meg. Leültünk egy asztalhoz és egy ideig némán ültünk. Végül Viktor törte meg a csendet.
  - Mentségemre szóljon, hogy Raquel ajánlotta a helyet. Gondolhattam volna, hogy ami neki a szuper, az úgy néz ki, mint a Barbie ház.
  - Raquel? Kezdjek féltékeny lenni?
  - Az egyik csapattársam barátnője. Az egyik edzés alatt még kerítőnőt is játszott, mert szerinte gáz, hogy nincs barátnőm. - mondta, miközben mosolyogva kapargatta a yoghurtját.
  - Akkor szerezz magadnak valakit. Biztos repesni fog az örömtől Raquel.
  - Csak az a baj, hogy aki kiszemeltem magamnak nem adja magát túl könnyen.
  - Áhá. Esetleg adjak tippeket, hogy a lányok mit szeretnek, vagy valami?
  - A személyes varázsommal próbáltam levenni a lábáról, de látom azzal nem sokra megyek. Na mindegy, már csak az év végéig kell kibírnom Raquel csipkelődéseit.
  - Hogy érted?
  - Nagy valószínűséggel megint elköltözünk Svédország egyik részéből a másikba.
Csak ekkor hasított belém a felismerés, hogy Viktor társaságát már nem sokáig élvezhetem. Elmélkedésem a saját tüsszentésem zavarta meg. Sóhajtottam egyet és eltoltam magamtól a papírpoharat. Kínos csönd telepedett a helységre, amit csak a pultos lány telefonjának pittyegései zavartak meg.
  - Továbbra sem vagy túl beszédes, az biztos. - mosolygott Viktor.
  - Mit mondhatnék? - kérdeztem, miközben egy tüsszentéssel küzdöttem.
  - Azt hiszem jobb, ha megyünk. Rémesen nézel ki, és gondolom nem érzed magad sokkal jobban.
  - Mi? Én tökéletesen jól vagyok. - álltam fel a székből, de elfogott a szédülés és visszahuppantam.
Viktor felöltötte a "nem megmondtam?" arckifejezését, és elindult fizetni. Amikor visszatért, mellém állt és amikor felálltam átkarolta a derekam. A gerincemen jóleső borzongás futott végig. Olyasmit éreztem iránta, amit még más ember iránt sosem. Nyálas, nagyon nyálas dolog ez.
  - Mielőtt kirángatnád magad egy "Jól vagyok!" kíséretében szólok, hogy akkor felkaplak a vállamra és úgy foglak az autóig vinni.
Egy szemforgatás kíséretében beletörődtem a dologba. Igazából még élveztem is. Viktor a homlokomat tapogatta.
  - Rohadtul forró vagy.
  - Honnan van ebben tapasztalatod?
  - Volt egy húgom. Mindig benyelt valami betegséget és én gondoztam.
  - Ez aranyos. De miért csak volt?
  - Erről nem szeretnék beszélni. - jelentette ki immár komor arccal. Bólintottam egyet. Sosem beszélt a családjáról. Csendben végighallgatta a panaszkodásom, én meg nem is kérdeztem meg tőle, hogy az ő famílíájával mi van. Rémes barát lehetek.
  - Hogy tudsz mellettem maradni? - bukott ki belőlem.
  - Parancsolsz?
  - Rémes ember vagyok. Panaszkodom, de nem kérdezek arról soha, hogy veled mi van.
  - Kérlek, nekem ez csak jó. Utálok magamról beszélni. - mondta, majd betuszkolt az anyósülésre. Elaludhattam, mert nem emlékszem arra, hogyan kerültem az ágyamba.