Az este hamar eljött, és anya hagyott nekem egy üzenetet, hogy elment a barátaival, csak későn fog hazaérkezni. Agaton az egész szünetet Stockholmban tölti, én meg egyedül nem érzem magam túl jól. Sajnos a pánikrohamaim megmaradtak, és ilyenkor általában meg szokott környékezni néhány.
Letusoltam és megmostam a hajam. Szerettem, ha Viktor velem van, mindig úgy éreztem magam, mint ha teljes biztonságban lennék. Sokszor szoktam megkérni, hogy az éjszakát is töltse velem, ilyenkorra már bekészített magának egy pizsamát a szobámba. Miközben szárítottam a hajam végig a mai nap körül jártak a gondolataim. A beszélgetés Tyrával, Axel, és az újságcikk az ideális kapcsolatról. "Nem szabad túlságosan kötődni a pasihoz már az első hetekben.." Itt én már elrontottam. A cikk többi része arról szólt, hogyan kell az ágyba csábítani a barátod és mennyi idő után. "A pasik a rámenősséget nem szeretik, ne lógj rajta mindig, neki is van élete!" Ezt a pontot sem nagyon tartom be. Amikor csak lehet, Viktorral vagyok. Kábé fél évig bírtam a "nem kell nekem senki" dolgot, és az első adandó alkalommal beleszerettem valakibe. Viszont Viktor nem olyan, akinek csak a szexen jár az esze. Axel szilveszterkor akart ágyba vinni engem. Végül nem rám esett a választása, és utána fel volt háborodva, hogy miért szakítok vele.
Begöndörítettem a hajam és az egyik olyan pizsamámat vettem fel, amiből kivillam a hasam. Már nem vagyok annyira deszka, a ruháim sem állnak rajtam olyan rémesen. Visszamentem a hálószobámba és nekidőltem a falnak. Viktor a telefonján babrált valamit, és nagyon bele volt merülve. Befeküdtem mellé az ágyba.
- Mit csinálsz?
- Jesszus, a szívbajt hozod rám. Váo, de jól nézel ki! - nyomott egy csókot a számra és az éjjeliszekrényemre rakta a telefonját. Elpirultam. Még mindig nem vagyok hozzászokva a bókokhoz, Axel csak annyit mondott, hogy jó a hajad, azt is csak néha. - És, mit csináljunk? Mert nekem vannak ötleteim.. - Viktor szája egy pajkos mosolyra húzódott.
- Én arra gondoltam, hogy megnézhetnénk egy filmet, de halljuk, te mit találtál ki!
- Á, a tiéd jobb, nyertél. Én valami teljesen másra gondoltam..
Elnevettem magam. Imádom, amikor ilyen. Mint ha elfelejtene mindent, és teljesen feloldódik.
Előkotortam a laptopom és elkezdtem sorolni a filmeket, amik le vannak töltve. Végül egy horrorfilm, azaz az Oculus mellett döntött. Bevackoltam magam az ölébe és elkezdtük nézni. Igazából már a felénél nem néztem a filmet, Viktort figyeltem. Miután észrevette elmosolyodott.
- Tetszik a látvány?
- Viktor drágám, neked szerénységi leckéket kéne venned. Bár lehet, hogy már az sem segítene rajtad.
- Linnea drágám, neked kijár egy jó nagy csók emiatt a beszólás miatt. Jó úton jársz, lassan te is olyan leszel, mint én.
A szemet forgattam, és egy jó hosszú csókot váltottunk. Mikor visszaméztem a képernyőre a főszereplő csajba pont belecsapódott a saját csapdája, és felnyüszítettem. Mindenki azt hiszi rólam, hogy jól bírom a horrorokat, de legszívesebben betiltatnám az egészet. Miután elvezették a testvérét a rendőrök Viktor hátrahúzott az ágyra és átkarolta a derekam.
- Te hogy hogy nem ijedtél meg egyszer sem?
- Mert már láttam. Az előző iskolámban az amerikai cserediákkal néztük meg a moziban. Akkor is halálra untam magam. Viszont most tudtam, hogy mikor kell eltakarnom a szemed.
- Jaj. - nyögtem. A pólója felcsúszott, kivillant a hasizma. Az ajkamba haraptam és megpróbáltam nem odafigyelni. Közelebb húzódtam hozzá, a nyakába csimpaszkodtam. Viktor elkezdett csókolgatni, mígnem már a nyakamnál tartott. Én meg teljesen lesokkoltam. Egy ideig teljesen mozdulatlanul feküdtem, és a semmibe meredtem. Abszolút nem így képzeltem el az éjszakát.
- Linnea, élsz még? - rázott meg Viktor.
- Persze, persze.. Jól vagyok
Végül az egészből nem lett semmi.
Reggel nagy meglepetésemre a nap első sugarai ébresztettek fel. Novemberben napsütés Västeråsban? Lehetetlen. Viktor még aludt, én kikeltem az ágyból és felöltöztem. Készítek neki valamit, és reménykedem, hogy egy jó ideig még nem ébred fel. Rémesen főzök, szinte semmit sem tudom úgy elkészíteni, hogy ne rontsam el. Imádkozom, hogy ez az az alkalom legyen, amikor még nekem is sikerül valami.
A konyha szokatlanul kihalt volt, anya ilyenkor már rég reggelivel az asztalon fogad minket. Azaz már rég abbahagytuk az evést, mert már tíz óra volt. Kivettem a hűtőből egy doboz tojást és felmelegítettem egy serpenyőt. Beleütöttem négy tojást és le nem vettem róla a szemem. És láss csodát, mindegyik tökéletesre sikerült. Kivettem a szekrényből két tányért, az egyikre anya reggelijét raktam, a másikra a Viktorét. Egy tálcára raktam az övét, és egy pohár narancslevet is tettem mellé. Felegyensúlyoztam a tálvával a lépcsőn és a szobába belépve egy sóhajtással nyugtáztam, hogy Viktor még alszik. Letettem melle a tálcát és leültem az ágy szélére. Összeszedtem minden lelki erőmet, hogy felébresszem (olyan édes, amikor alszik!), de nem lett rá szükségem. Elkezdett a karjával keresni valamit az én oldalamon, és megmarkolta a tálca szélét. Felhúzta a szemöldökét és kinyitotta a szemét.
- Basszus, azt hittem meglógtál.
- Csak is. - nyomtam egy csókot a szájára és az ölébe raktam a talcát. Elmosolyodott és elkezdett enni.
- Nem kérsz?
- Kösz, nem vagyok éhes. Amúgy tíz óra van, ha ilyenkor reggelizek nem lesz étvágyam.
- Hogy hány óra? - kerekedett el a szeme. - Legutóbb a nyári szünetben aludtam eddig.
- Akkor azt hiszem, sokat kell együt lennünk. Alvókúrára foglak.
- Jaj.
Hozzábújtam és a mellkasán doboltam. Félretette a tálcát és magához húzott. Egy totális csődtömegnek éreztem magam az éjszaka miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése