Negyedik fejezet - Linnea

A betegségben az a legjobb, hogy délig aludhatsz és nem kell iskolába menned. Viszont millió negatívum is jár hozzá, ha az én esetemet nézzük. Az anyám megpróbált gondoskodni rólam, de nem nagyon sikerült neki. Továbbra is negyben fokos lázzal küzdöttem, amit még a hűtőfürdő sem nagyon tudott levinni. Legalább Viktor minden délután délután beugrott, és néha Elise is megtisztelt a figyelmével.
  - Jaj, Lin, meg tudsz nekem bocsátani? Annyira köcsög tudok lenni, de hisz ezt te már tapasztaltad..
  - Semmi gáz, megértelek. Nem tudnék rád haragudni.
  - Egyébként tudtad, hogy Alek azt terjeszti, hogy Viktor és te lefeküdtetek egymással?
  - Alek? Az meg ki?
  - Valami kretén. Most mindenki a szerelmi életeteken csámcsog..
  - De nincs köztünk semmi.
  - Ezt meg sem hallottam. - lépett be a szobába Viktor mosolyogva.
  - Szia Viktor! Gondolom nem kell mondanom, hogy hallgatózz, már megtetted. - vágtam a fejéhez egy párnát, amit még röptében elkapott. - Hülye focis.
Elise is integetett neki, utána tovább ecsetelte, hogy mit mondanak rólunk. Viktor nagy részén csak nevetett, de én nem tudtam ilyen lazán venni.
  - Majd leakadnak a témáról, én már nem is figyelek rá. Raquel ma pezsgőt akart bontani, hogy végre becsajoztam, de ki kellett ábrandítsam.
  - Miért? Simán összejöhetnél mással.
  - Nem tudom, hogy miről beszéltek, de figyelmesen hallgatom és készítek belőle én is egy pletykát. - nevetett Elise, és rávetettem magam, hogy befogjam a fülét. Miután nagynehezen sikerült, mondtam Viktornak, hogy most már beszélgethetünk az eltitkolt részletekről.
  - Jaj, Viktor, olyan jól csókolsz! Mindenki féltékeny lesz rám.
  - Még így is hallom, fontos információkhoz jutottam hozzá. - mondta, majd kiszabadította magát és az órájára nézett. - Azt hiszem, nekem el kéne húznom. És akkor enyeleghettek egy sort. Kettesben. Zárt ajtók mögött. Ha érted a célzást..
A szememet forgattam és lemásztam róla. Az első barátom megcsalt, igen csúnyán. A szilveszteri bulin történt, két csaj társaságában, nyitott ajtó mögött. Akkor vontam meg magamtól a szerelmet és hasonló nyalánkságokat. Elise szereti emlegetni, de most már csak röhögünk a dolgon, hogy mekkora lúzer volt az a srác. A leglúzerebb csapatkapitány.
  - Mire értette? - ült le mellém Viktor, miután Elise elhagyta a szobát.
  - Á, semmi olyasmi, ami miatt aggódni kéne.
  - Áhá. Már jobban vagy?
  - Úgy látszik?
  - Nem, csak gondoltam megkérdezem. Udvariasságból.
Elmosolyodtam és a mellkasának dőltem.
  - Nézz ufónak, de kezd hiányozni az iskola. Ott sosem unatkoztam és legalább le tudtam foglalni magam.
  - Mit mondtál? Te tényleg beteg vagy, mert ilyesmit nem nagyon lehet hallani a te szádból.
  - Hé, ne nevess, érezz velem együtt.
  - Az nem fog menni, mert még életemben nem voltam beteg.
  - Az nem létezik.
  - De. Viszont Jessika helyettem is gyengélkedett eleget. Vezettünk listát, hogy ki hányszor betegedett le egy évben, és ő toronymagasan vezetett. - mesélte csillogó szemmel. Az a néhány alkalom, amikor beszélt magáról vagy a múltjáról, mindig felejthetetlen volt. Egyszer orrbataláltak az edzésén egy labdával és közölte velem, hogy élete első meccsén eltört a karja. Máskor a szakadó esőben jutott eszébe egy sztori az egyik iskolájáról. Ha eszembe jutott valamelyik mindig tudtam kötni valamihez.
  - A mi családunkban mindenki beteges. Agatonnak tavaly tüdőgyulladása lett, én meg ősszel mindig megfázom. Nem tudok olyan évet mondani, amikor nem kaptam el valamit. - az utolsó mondatnak egy tüsszentés vetett véget. Viktor összeszorított szemmel elhajolt, amivel sikerült megnevettetnie.
  - Félsz a tüsszentéstől? Nyámnyila!
  - Hogy mered? - kérdezett vissza tettetett dühhel.
  - Nyám-nyi-la! -szótagoltam neki, miközben belehajoltam az arcába.
  - Ha nyámnyila vagyok ezt meg merem tenni? - húzott magához és megcsókolt. A nyakába fontam a karjaim. Viktorral teljesen más érzés volt a dolog, mint a régi barátommal. Előttem egy csomó barátnője volt, de így is rémesen csókolt, míg Viktor teljesen tapasztalatlanul is sokkal profibb volt nála.
  - Hát, azt hiszem tényleg nem mondtam hülyeséget azzal, hogy jól csókolsz. -suttogtam, mire Viktor teljesen elpirult. A karom továbbra is a nyakában pihent.
  - Szóval, hogy is van ez az aszexuálisos dolog?
  - Jaj, tudsz róla? Az egész hülyeség. - nevettem. Viktor még egy csókot nyomott a számra. - Egyébként említetted azt a lányt.. Vele mi lesz?
  - Épp most csókoltam meg. - mosolyodott el. - Már amikor először megláttalak tudtam, hogy te más vagy, mint a többi lány. És mostanig mind erősödött bennem ez az érzet. Mindig tudtál mutatni valami újat. És végül teljesen belédszerettem.
 A vállára tettem a homlokom és sírtam. Hogy miért? Magam sem tudom.
  - Még sosem mondott rólam senki sem kedves dolgokat. Kivéve apa. Imádtam őt, velem mindig többet foglalkozott, mint Agatonnal. A születésnapomon halt meg, azóta nem tartom olyan nagy dolognak.. Most elrontottam a pillanatot a bőgésemmel. - törölgettem a könnyeim. Viktor magához húzott, a fejemet a mellkasára hajtottam. Olyan furcsa, hogy az eddig vágyalmok valóra váltak.
  - Azt hiszem itt az ideje, hogy én is elmondjak mindent, amit eddig magamban tartottam. - sóhajtotta.